Gyűlölet.

 Gyűlölöm, már most. Nem akarom. Mégis, vágyom rá. 

Nyomós okok, melyek miatt eltaszítom,

már a gondolatát is gyűlölöm,

a szívem nem biztos, hogy kibírná,

mert már most is fáj. 

Gyűlölöm önmagamat. Ez nem tesz beteggé. Nem szeretem magam. Egyszerűen, csak úgy. Itt most nem csak a külső szépségről és a testről van szó. Az egész lényemet utálom. Mivel általában nem igazán törődöm magammal, ettől még tudok élni. Nem uralkodik felettem. Jól megvagyok. 

-Ha már önmagamat sem tudom elfogadni,szeretni...Hogy lennék képes teljes szívből,önzetlenül, szeretni és boldoggá tenni valakit? 

A végén, úgyis fájdalmat okozok. Megbántom. Megsebzem. - Mert szeretem.  

-Egy kapcsolatban elkerülhetetlen, hogy soha ne bánsd meg a másikat. Előbb-útóbb, úgyis fájdalmat okozunk. Mi magunk vagyunk a fájdalom.

-Alapjában véve, ha úgy vesszük...

egy kicsit mindenki perverz, 

egy kicsit mindenki pszichopata,

egy kicsit mindenki őrűlt. :)