Kitört újra a kínok kínja

Hiányzik....... sok minden.Ma egy újabb rám törrő rövid sírógörcs.  Megszoktam. De mégis elfáradtam. 

Ilyenkor élek. Mert érzek. Érzem a fájdalmat. Fuldoklok. Küzdök, mert nem tudom miért, mégis élni akarok. Így is. Tele kínokkal. Nem lesz jobb. De lehetne rosszabb. Életben tart az a valami... 

Mi hiányzik? Ki hiányzik? Miért akarunk folyton a múltban élni?

 Mert akkor jobb volt minden. Soha nem volt az élet jó. Igazából sosem volt boldog életem. De az útóbbi 2 év mindennél jobb és szebb volt, mint ami most van. Egy boldog időszak. Az is tele volt egy csomó szarsággal. De végre nem voltam egyedül. Mert jöttek az igaz barátok. Egyszerűbb volt akkor még minden. Mondhatom hogy Könnyű élet volt. Mert tele volt sok nevetéssel,szeretettel boldogsággal. Az életben még nem egyedül bandukoltunk. 

 Mára már minden megváltozott. A rossz dolgok rosszaboddtak és halmazódnak.  Néhányhoz már hozzászoktam. Símán elviselem. De attól még rossz. És néha nagyon gyötőr. Nem minden olyan szörnnyű mint hisszük. Elhiszem. Tudom! Mert minden egyre rosszabb lesz. Vagyis minden egyre nehezebb.  De valamikor el kéne jönnie annak a mámoros boldog pillanatnak. Mikor azt mondhatjuk: Minden megérte. 

Nézz rám! Még mindig itt vagyok.  Erősebb lettem. Folytatom. Nem adom fel! 

A zene mindig jó gyógyszer.  Zene nélkül nincs élet.