Leépülve

Hogy érzem magam? Így.....

Mindenki elvan valahol. Csinál valamit, míg én itthon roskadva semmit nem teszek. Ki akarok szabadulni valahova, de egyedül szar. Nincsen senki. Nincs társaság. Unalom van és magány. 

Mindenkitől elzárkózom. Máskor mindig azt kívánom hagyjanak békén, nem akarok semmit, csak magamban kirekesztve lenni a világból. Most pedig vágyom a programra. Az egyetlen barátom sem ér rá  + még antiszociális is nem szeret soha emberek közt lenni.

  Akarok dolgokat, de nem cselekszem. Egy nagy lúzer vagyok. Senkinek sem mondok semmit. Én sem csinálok semmit. Csak egy séta, de most nincs kedvem a gondolataimba merülni. Ha tényleg akarok, úgyis ki megyek. Csak most itt sajnáltatom magam. Szánalmas vagyok. 

Jó egyedül lenni. Szükség is van rá. Sokszor a világ, nem tesz mást, csak bánt és felidegesít. Nem véletlen zárkózunk el tőle. Néha, már elegünk van mindenből és menekülünk az egyedül létbe. 

A barátok jók. Ha nincsenek, az élet unalmas, komor és szürke. Ha nincs is sok, akkor is legyen  legalább 1. Nekem 2 ember van a világon, akik ma is mellettem vannak és lesznek mindig. Sajnos távol vagyunk egymástól, így nem találkozunk sűrűn és ilyenkor jön a keserű fájdalalmas valóság. Emlékeztett a hülye helyzetre, amit az élet kínált. A távolságra a tehetetlenségre, magányra.   

Lesz akit elveszítesz úgy, hogy nem rajtad múlik majd, csak megtörténik. Választ nem biztos, hogy kapsz. Eltűnnek. Leszarnak. 

De te még akkor is vársz. Várod a választ és hogy egyszer újra felbukkan. :) 

Because

I

Love

You