Mikor kicsit sem érdekled őt. 

Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak."

Túllépni

Nem érdekel mit szúrtam el a múltban. Nem érdekel mit mondtam. Ma már bánom minden lépésem. Sajnos az ember túl későn ébred rá, hogy mit is  akar valójában. Amit most akarsz, arra már nincs lelehetőség, mert az időd lejárt. Utálom, ha a felemlegetik a múltat. Ma már más véleményen vagyok. Kit érdekel, hogy mit mondtam akkor? Mit számít az igazságos tény? Meg akarják magyarázni. xd Mert nekik van igazuk, ők tudják jobban. Már magam sem tudom miket csináltam. De az érzésekre igen. Az egész egy nagy káosz volt. Egy katyvasz. Nem tudtam mit akarok, csak azt mit nem. Bizonytalan voltam mindenben. Nem tudtam mi is lenne a számomra jó. 

Most már csak a jövő érdekel.  Mostantól, csak a magam akaratából döntök és cselekszem majd.  Ha pedig tán újra elcseszem és rájövök, hogy nem ezt akarom. Akkor nem azt csinálom. Mert már senkitől és semmitől nem fogok függeni. Senki nem mondhatja meg mit csináljak.  Mert nem leszek rabszolga a saját életemben. Mindig van választásunk, akkor is, ha legkilátástalanabbnak tűnik az élet. Majd aztán, egy nap, rátalálok önmagamra. ;)