Vélemény. A ki*aszott életről.

Talán semmi értelme az életünknek. De nem is akarom megtalálni rá a választ. Ne legyen értelme. De attól, hogy valaminek semmi értelme, nem jelenti, azt hogy akkor mindnt semmibe kell venni. Ha nincs értelem akkor, már érzések sem? Pont attól, hogy az életnek nincs különösebb oka, csak vagyunk. Úgy. A semmiért. Szabadok lehetünk. Azt érezhetünk, amit csak akarunk. Bármit véghez vihetünk, azt csinálunk, amit csak akarunk. Nincs értelme. De kell hogy értelme legyen? Sztm nem. Attól lesz vakmerő,szenvedélyes,vad és élő. Hogy a pillanatnak élünk. Mert lehet, hogy nincs már holnap. Úgy töltjük az időnket, ahogy, csak akarjuk. De az értelemről lemondva, semmibe venni mindent. A létünket,érzéseket,emléket, embereket. Semminek nem kell, hogy értelme legyen. Nincs szükségünk rá. De a dolgok attól, még léteznek. És a semmibe vetés,mintha nem is létezne, ellentmond annak,hogy akkor te minek létezel? Bármit semmibe lehet venni, de attól, még eltűnni nem fog. Néha, még ha nem is mindig, mert nem vágyunk rá, meg kell adnunk önmagunknak a lehetőséget, hogy érezzünk vad,szenvedélyes és felejthetetlen dolgokat,mert azért önmagunkat nem vehetjük semmibe örökre. Mert még mindig itt dekkolunk. És nem fogunk egy hamar eltűnni.
Mit hiszel, neked mindenképp szükséged van az értelemre? Nem létezik, csak magunknak keressük meg mindig. Ez a lét.
A számodra boldogság jelent valamit vagy semmit sem ér? 

(Mikor megértem, hogy ezt csináltam igazából egész életemben és nekem ez így jó. Kiskorom óta imerem az érzést, mit megmagyrázni nem tudok. Nem mintha akarnám. Nem lehet mindig kedve az élethez az embernek. Ilyenkor a kinti világot kizárva, csak lézengünk. Mindent és mindenkit leszarunk. Mert elfogott az a bizonyos érzés. Mintha semmit sem éreznél. Csak a düh van, mikor meg akarnak zavarni. Ez vajon, csak gyerekeknél van? A felnőttek másban hisznek. Mert nekik kell hinniük, ha már mi nem vagyunk hívők.)