Beszólások:D

"- Most jön az, hogy csíkokat szaggatsz a pólódból, és bekötözöd a sebemet? - tréfálkozott a lány. Gyűlölte a vér látványát, főleg a sajátjáét.
- Ha azt akartad, hogy tépjem le a ruháimat, csak kérned kellett volna. - Jace a zsebébe nyúlt és előhalászta az irónját - Sokkal kevésbé lett volna fájdalmas."

"- Hát pedig én nem csókolom meg a mondént - közölte Jace. - Inkább itt rohadok az örökkévalóságig.
- Az örökkévalóságig? - kérdezte Simon. - Az szörnyű hosszú idő ám.
Jace felhúzta a szemöldökét. - Tudtam - mondta. - Meg akarsz csókolni, igaz?"

"- Nem akartam, hogy azt higgye... Hogy azt higgye, elfelejtettem őt.
- Te sóvárogsz - állapította meg Jace.
Alec megvonta a vállát.
- Bagoly mondja verébnek. "Ó, szerelmes vagyok belé. Jaj, a húgom! Ó, miért, miért, miért..."
Jace hozzávágott egy maroknyi száraz levelet Alechez, mire a másik fiú köpködni kezdett."

"- Semmi gyilkolászás! - közölte Jordan. - Az a cél, hogy békesség töltsön el. A vér, a gyilkolás, a háború meglehetősen távol állnak a békességtől. Szeretsz mást is?
- A fegyvereket - vágta rá Jace. - A fegyvereket szeretem."                            

Daemon Black :) 

Beszólások: D 

- Rendkívül vonzónak találom, ha dühös vagy rám. - Mosolyogva a halántékához érintettem az ajkamat. - Ez talán arról árulkodik, hogy nem vagyok egészen rendben. De attól még élvezem.

- Ó, a fenébe! Lehet, hogy tényleg eltörtem a fenekemet.
- Remélem, nem. Különösen vonzódom a fenekedhez. - Ránevettem. - Elég piros az arcod. Biztos, hogy nem vágtad pofon magadat közben?
- Utállak - morogta.

"- Alapjáraton ilyen kedves és sziporkázó vagy?
Ellépett mellettem, és elzárta a vizet.
- Mindig. És te alapjáraton mindig megbámulod a pasikat, amikor átugrasz, hogy megkérdezd az utat a boltig?
- Mindig félmeztelenül nyitsz ajtót? 

- Mindig." 

- Nem hiszem el, hogy megetted az összes jégkrémet, Daemon!
Összerezzentem, és megálltam az ebédlőben. Nincs az az isten, hogy én abba a konyhába bemenjek.
- Nem ettem meg mindet!
- Ó, persze, saját magát zabálta fel! - sikította Dee olyan hangosan, hogy a tetőgerendák is beleremegtek. - Vagy a kanál volt? Jaj, tudom már! A doboz!
- Ami azt illeti, szerintem a hűtőszekrény - felelte Daemon szárazon. Elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy az üres doboz valaminek, leginkább emberi bőrnek csattan.

- Hogyan akarhatsz még mindig?
Daemon a homlokomnak támasztotta a homlokát.
- Ó, még mindig nagyon szívesen megfojtanálak. De őrült vagyok. Te pedig bolond. Talán ezért. Az elmebajaink kiegészítik egymást.
- Ennek semmi értelme.
- A számomra van.

- Na jó - vette át a szót Dee. - Szerintem a pincérnőnk kinézte magának. De úgy igazan. Mintha én ott sem lettem volna.
[...]
- Úgyhogy tettem valami, tudod, normálisat - fejezte be Dee.
- Normálisat? - nevetett fel elkínzottan Archer. - Elképzelte, hogy átmegy a szerencsétlen pincérnőn a kocsival, de részletesen, véresen
Dee felvonta egyik karcsú vállát.
- Mint már mondtam, ha belenézel az emberek fejébe, nem panaszkodhatsz amiatt, amivel ott találkozol.
- Nem feltétlenül panasznak szántam - hajolt oda Archer, hogy az ajka Dee fülét érte. - Ha jól emlékszem, azt mondtam, tulajdonképpen szexi volt, és meghozta a kedvemet, hogy...
- Jól van! - kiáltotta Daemon. - Ezekre a dolgokra még csak gondolni sem akarok!
Dee összevonta a szemöldökét.
- Most mi van? Azt hiszed, mi nem csinálunk vad...
- Elég! - kapta fel a kezét Daemon. - Komolyan! Így is éppen csak kedvelem, úgyhogy ne próbáld elérni, hogy bántani akarjam.
- De én kedvellek téged - vágta rá Archer.

"Az öklöm meg szeretne a pofádba szaladgálni!" 

"Daemon váratlanul sarkon fordult, derékon kapott és felemelt. Ijedtemben leejtettem a táskámat, két kézzel kapaszkodtam a karjába. - Mi van...? A csók, amivel elnémított mélyen felkavart, egyszerre töltött el gyönyörűséggel és félelemmel. Amikor Daemon megcsókolt, mindig úgy éreztem, a lelkemet keresi. Pedig már régen a kezében volt, a szívemmel együtt. Lassan lazított a szorításán, hagyta, hogy lecsússzak mellette, majd talpra állított. Szédülve néztem fel rá. - Ezt miért kaptam? - Elmosolyodtál - simította meg az arcomat."

(...) Ollie előugrott a mi lakásunkból, egyik kezében a mobiljával, a másikban Raffaellóval. Mi a fene...?
- Mosolyogjatok! - Azonnal lőtt egy képet. - Olyanok vagytok mint két kölyök, akik a szalagavatóra mennek.
Ez hülye!
- Már törlöm is! Jó szórakozást! - Vigyorogva ugrott vissza a lakásba, és hangos csattanással vágta be maga mögött az ajtót.

- Bármennyire is vadító látványt nyújtasz, amikor sugárban hánysz, ez még nem lett volna elég ahhoz, hogy maradjak. 

- Nem randizom veled, Cam.
- Hiszen még nem is hívtalak! - A szája egyik sarka mosolyra húzódott. - De csak idő kérdése.
Hunyorítottam.
- Te nem vagy normális.
- Eltökélt?
- Idegesítő.
- Többek szerint csodálatos.
A szememet forgattam.
- Ahogy te azt elképzeled!
- Ahogy azt mindenki képzeli! (...)

- Ő volt az a köcsög, aki kitette a folyosóra szegény Raffaellót.
- Hé! - hallatszott lakáson belülről egy másik srác kiáltása. - Van nekem nevem is! Neked én Senor Köcsög vagyok!

- A Szerelmünk lapjai? Neked megvan a Szerelmünk lapjai?
Cam üres tekintettel nézett rám.
- Miért baj ez?
- Nem, nincsen vele semmi baj. Csak az annyira... csajos.
- Éppen eléggé biztos vagyok a saját férfiasságomban és nemi beállítottságomban, hogy őszintén kimondjam, ebben a filmben Ryan Gosling igazi álompasi.

- Nos, azért jó volt megint találkozni veled, Cameron.
- Cam - javította ki. - Észrevetted, hogy most nem akartuk majdnem fellökni egymást? Talán ezután minden más lesz!
- Remélhetőleg - már visszaléptem a lakásomba, de még mindig ott álltam, az ajtóban. - Haza kéne menned, mielőtt Raffaello lepisil.
- Nekem megéri a kockázatot - felelte

- Itt előttem ettél meg egy ültő helyedben négy főtt tojást és egy fél vekni gyümölcskenyeret, és közben olyan hasad van, amilyet csak a reklámokban lehet látni.
Camen látszott, hogy hihetetlenül jólesik neki, amit hallott.
- Szóval megnéztél magadnak! Két sértés között? Minek nézel te engem, hímringyónak?
Felnevettem.
- Hallgass már!
- Növekedésben levő fiú vagyok

- Basszus, Avery! Te tényleg azt hiszed, hogy nem akarlak? - A hangja mély volt, szinte már morgás. - Nincsen a lényednek egyetlen része sem, amit ne akarnék, érted? Rajtad akarok lenni, benned akarok lenni. Meg akarlak kapni a falnál, a kanapén, az ágyadban, az én ágyamban, és minden rohadt helyen, ami csak az eszembe jut. Márpedig hidd el, hogy ha ilyesmiről van szó, akkor az én fantáziám konkrétan kimeríthetetlen! 

Jace <3 <3 <3 

Képleírás:

A haja kócos, vörösesbarna és hullámos. Az arca széles, éles vonalú. Az ajka telt és nagyon is kifejező. Állkapcsa határozott vonalát halvány borosta árnyékolta. Nem voltak ugyan gödrök az arcán, mint Camnek vagy nekem, de amikor elmosolyodott, neki volt minden srác közül a legszélesebb és legszebb mosolya. Miközben a traktort tolta, izmai lenyűgöző táncot jártak. A melle tökéletesen domborodott, a válla pedig gyönyörű széles volt. Ilyen izmokat csak akkor szerezhet az ember, ha naphosszat bálákat emelget és dobál. Szó szerint szálkásra volt gyúrva. A hasizma minden lépésre megfeszült, és elernyedt. Tisztán kirajzolódott az összes kocka. Jase szeme a szürkének valami egészen lenyűgöző árnyalata volt.

(Tess gondolatai ahogy Jacet látja.) 

Jace Winstead Pillanatok(:

- Hol? - ismételte meg, és a fejét oldalra billentette, mintha arra lett volna szüksége, hogy ennek a szónak a jelentését újra és újra megforgassa az agyában. És amikor megbizonyosodott róla, hogy valószínűleg tényleg azt akartam mondani, amire ő is gondolt, hogy mondani akartam, a vállai megfeszültek. - Pontosan hol is csókoltad meg azokat a pasikat? 

- Miből képzeled, hogy van hozzá bármi közöd? A tekintete élesebben villant.

 - Nagyon is sok közöm van hozzá!

 Mi van, ez valami párhuzamos univerzumban él?

 - Hát nagyon tévedsz!

 - Tess...!

 - Ne merészelj így hívni! - csattantam fel, miközben mély levegőt vettem.

Otani Atsushi <3 Pillanatok:) 

-Figyuz ide kislány! Csevegjünk el egy kicsit! Kísérj el a kecómig! 

-Jól érzed magad? -nézett rá, mint egy hülyére. 

-Jössz vagy nem?-rívált rá. 

-Miért kéne még suli után is veled égetnem magam?

-Mert ezt a dolgot itt nem beszélhetjük meg. 

-Gyanús vagy! Mit akarsz?

-Neked...bejönnek a Suzuki félék mi? -vigyorgott önelégülten.

-Mimimimimi, mivan? - nyeltem félre az üdítőmet.

-Akár egy nyitott könyv! -nevetett.

-Ahhh, de mégis hogy jöttél rá? - kérdeztem nagy zavaromban.

-Az arcodra volt írva, úgy. - közölte.

-Pénzt akarsz a hallgatásodért? - néztem rá bízalmatlanul. 

-Ugyan már! Hát ilyen szemétládának ismersz? Éppen csak kezdek összebarátkozni ezzel a Suzuki gyerekkel és ,ha úgy alakul, talán tudok neked segíteni.

-Ááá! Komolyan? -sikítottam.

-Yes, I do. 

-Eskü?

-Persze,persze.   

-Most komolyan! Seikoval akarsz járni? Gyalázatos! 

-Most, mégis miért? Nem tudtam elutasítani, azok után ahogy rám nézett! - értetlenkedett.

-Folyton ezt hajtogatod. Próbálod játszani a király fiút, de olyan határozatlan vagy!- közöltem vele.

-Csak az böki a csőrödet, hogy te nem vagy olyan népszerű, mint én! 

-Ahh, mégis miről beszélsz? Nekem valott szerelmet Haruka, nem emlékszel?

-De hiszen, ő nem is úgy tekint rád, mint nőre. xd Ellenben Seiko, még azt sem tudta megállni,hogy meg ne csókoljon.-vágott vissza.

-Arghhh! - morogtam.

-Én egy bűnös férfi vagyok. Szegény ártatlan kislány, egy másodperc alatt belém szeretett!- féényezte magát.

-Áááá! Kitekerem a fejed a helyéről! - fenyegettem.

-Te meg miről beszélsz? Ahh, rettentően sajnálom Kouizumi! Japán egy kis ország, így a miniatűrizálás elkerülhetetlenné vált.

-Ööö...? - néztem rá értetlenül. 

-Mobiltelefon, digitális kamera,laptop valamint: Férfiak! -kiáltotta. Végre eljött az apró férfiak kora!!! Csak vicceltem.... Muhahahaaa! 

-Ez nem jó! Teljesen becsavarodott.